Milady

 

 2015. július 11.

Miladyről új információk derültek ki. A székesfehérvári buszpályaudvaron találták, onnan vitték be. Természetesen se chip, semmi. Meg volt hirdetve talált kutyás oldalon is, senki nem jelentkezett érte. Mégis mit vétett Ő???? 

 

Végre mai sétánk során kicsit többet mutatott meg magából. Elfogadta tőlem a jutalomfalatot. És elkezdett ismerkedni...

és

játszani másik sétáló társunkkal Treffel.

Próbáltam jutalomfalattal ültetni, de fél még. Ahogy a fenekéhez értem, rögtön elugrott. Bántották, most már biztos vagyok benne. Miért érdemelte ezt?

Egyik kutyára sem támadott sétánk során. Barátságos volt  velük. 

Valaki vigye haza, és gyógyítsa meg a kis lelkét!

 

 

 

2015. július 7. 

 

Hétvégi sétám alkalmával egy újabb kutyust választhattam sétatársamul. Mivel a két „kiválasztott” kutyus egyike sem volt még sétáltatható, ezért helyben választottam egy harmadikat a menhely kollégája segítségével. Egy írszetter jellegű, 3 év körüli szukácskára esett a tekintetünk, és Őt választottam. Jelezték felém, hogy nem tudják, hogy viselkedik kint, mert most van lehetősége legelőször sétálni a menhelyen kívülre. Valószínű nem régen kerülhetett be szegény.

 

 

 

Amikor kijutottunk a menhelyről, annyit érzékeltem, hogy Milady nagyon fél. A tekintetén látszódott, hogy meg van zavarodva. Nem igazán tudja, hogy mi történik, bántani fogják-e vagy sem. Nem tudom sajnos a történetét, hogy hogy került be, de úgy érzékeltem, hogy biztos, hogy bánthatták régen. A nyakörvét akartam megigazítani a nyaka alsó részénél, de nem hagyta, elugrott félősen. Amikor a pórázt felemeltem a kezemmel, mert épp a sapkámat igazítottam meg, nagyon megijedt. Viszont mikor lent volt a póráz simán a kezemben, ő mellette, akkor nem félt. A hirtelen mozdulatoktól megijedt, és sajnos van egy olyan sejtésem, hogy vagy pórázzal, vagy valami szíjjal üthették Őt. Viszont egyszer sem lépett fel felém támadólag. És a többi velünk sétáló kutya felé sem. Csak félt.

 

Kicsit félve indultam meg vele, nem tudtam mi lesz a reakciója útközben, hisz át kellett mennünk egy viszonylag forgalmas úton, aztán az erdős terület melletti házak mentén az ösvényig. Az útnál kicsit megijedt, de enyhe húzásra átfutott velem. Csalni kellett, szólongatni, beszélni hozzá. Nagy simiket kapott. Elég meleg időnk volt, így sokszor megálltunk itatni őket.

 

 

Eleinte nem is ivott, hiába próbáltam rávenni, pedig a bundája miatt is gondolom, hogy nagyon melege lehetett. Nagy nehezen, egy másfél óra elteltével mert inni először, de még akkor sem sokat, és csak a tál legszéléről. Parancsszavakat próbáltam ki még nála, de nem csinált semelyikre semmit. Ez valószínű azért, mert nagyon nem bízik senkiben sem.

 

Kb. egy óra közös séta elteltével viszont folyamatosan nézett hátra, figyelt, hogy jövök-e.

 

 

Nem húzott, talán csak nagy ritkán ment előre a másik kutya után. De ahogy érezte, hogy feszül a póráz, rögtön lassított, és bevárt. Egy nagyon okos kutya lehetne belőle szerintem, ha végre újra bízhatna valakiben! Aki nem bántja, ha nem szereti! Aki mellett leélhetné az életét, a barátja, a mindene lehetne!

 

Miladyt még pár alkalommal el szeretném vinni sétálni, meg szeretném ismerni, szeretném, ha kibontakozna kicsit, megmutatná milyen is Ő valójában.  

 

 

Akinek megtetszik ez a gyönyörűség, és vállalni tudja a felelősséget, és azt, hogy szeretni fogja Őt egész életében, az keresse fel az alábbi elérhetőségek valamelyikét:

 

Alpha Segítő Kéz Alapítvány

 

Székesfehérvár, Homok sor 7.

 

Tel.: 30/317 4370

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Milady
Szerető gazdát kereső kutyusok! Gyönyörűek, okosak, tele szeretettel! :) - © 2008 - 2025 - szupigazditkeres.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat